Szinte minden fontosabb hírportál foglalkozott a mai napon azzal, hogy kétezer roma munkavállaló foglalkoztatásáról írt alá együttműködési megállapodást Farkas Flórián, az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) elnöke és Ligetvári Ferenc, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének vezetője. A megállapodás szerint első körben 2-2,5 ezer roma ember - hathónapos képzést követően - Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén víz- és csatornaőr munkálatokat végezhet, továbbá a víztársulatok a csatornák és kisvízfolyások rendbetételére roma kisvállalkozókat vonnak be. Farkas és Ligetvári a megállapodás aláírásakor kifejezték, hogy 2010-2014 időszakban 5-6 ezer roma számára szeretnének közösen munkát biztosítani; ebben a kooperációban az ORÖ a munkahelyteremtés és a szakképzés koordinálását vállalja fel a tervek szerint.

"Nem tervezi a Kormány tandíj bevezetését, ilyen elképzelés nincs az asztalon" - jelentette ki Pokorni Zoltán a HírTV Kontraszt című műsorában vasárnap este. Az Országgyűlés oktatási bizottságának fideszes elnöke annak a véleményének is hangot adott, hogy ha nem tartják fenn a költségtérítéses rendszert, akkor az egyetemek, főiskolák nem lesznek finanszírozhatóak. Pokorni azt mondta, ő sem tudja, hogyan került bele a Széll Kálmán Tervbe apróbetűs passzusként a költségtérítéses képzésnek a felsőoktatási rendszerből történő kivezetéséről szól. "Amikor a szöveget megvitatták, ezek a mondatok nem szerepeltek benne" - jegyezte meg. Példaként említette, hogy a költségtérítéses képzés már régen nem éri el az ötven százalékot. Az utóbbi tíz évben éppen ennek a képzési formának a száma csökkent radikálisan, rontva ezzel az egyetemek rentabilitását.

Szijjártó Péter a miniszterelnök szóvivője az utólagos tandíj bevezetéséről szóló tegnapi Népszabadságos hírre reagálva, közölte a szociális népszavazáson az emberek úgy döntöttek, hogy ne legyen tandíj a magyar felsőoktatási intézményekben.

Az utólagos tandíjról szóló információnkról azt mondta, nem tud ilyenről. „Nincsen ilyenről szó. Az látszik, hogy időről időre kacsák röppennek fel, és ezekről aztán időről időre bebizonyosodik, hogy hamis állításokat tartalmaztak” . Kifejtette: a felsőoktatás átszervezése során a kormánynak lesz lehetősége arra, hogy meghatározza az államilag finanszírozott felsőoktatási hallgatói számot és a képzési szerkezetet a gazdaság és munkaerőpiac igényeinek megfelelően. Ma az egyik legnagyobb baj éppen az, hogy a felsőoktatás és az oktatási rendszer egésze, valamint a gazdasági és munkaerő-piaci igények nem esnek még csak közel sem egymáshoz – tette hozzá.

Ha Szijjártó úr mondja, akkor neki elhisszük "mindig, minden körülmények között"....

Az Origo a Népszabadságra hivatkozva írja, hogy a kiszivárgó hírek szerint a kormány az utólagos tandíj bevezetését és az államilag finanszírozott felsőoktatási helyek radikális csökkentését fontolgatja. Az utólagos tandíj ötletét ugye már Magyar Bálint minisztersége alatt is felvetették, de az ötletet végül ejtették. Az akkori indok a bevezetése mellett  az volt, hogy az utólagos képzési hozzájárulás nem korlátozza a bejutást a felsőoktatásba, és a visszafizetendő összeg megállapításánál a képzés költségeit és a megszerezhető jövedelmet egyaránt figyelembe veszik.

A lap úgy tudja, hogy a kormány elképzelése szerint a diákhitel mintájára egy állami szerv, amely szerződéses kapcsolatban állna a bankokkal, fogná össze a fizetéseket. Cserébe félévente 30 ezer diák külföldi ösztöndíját vállalná át a kormány. A lap úgy tudja, hogy a tervek között van emellett a finanszírozott helyek akár ötvenszázalékos csökkentése is. A Népszabadság értesüléseit az oktatásért felelős államtitkárságon nem erősítették meg, de nem is cáfolták. Válaszukban egyebek mellett azt írták, hogy az államilag finanszírozott hallgatói keretszámok nagyságát az ország gazdasági helyzetének függvényében állapítják meg.

A Magadnaktanulsz csak emlékeztet a tényre, hogy volt Magyarországon egy szociális népszavazás nem is olyan régen 2008-ban. Három kérdésben nyilvánított véleményt az istenadta nép, amelyből az egyik így hangzott: "Egyetért-e ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?". Akkor elég egyértelmű, mondhatni elsöprő 82,22%-os arányban támogattuk a feltett kérdést, azaz mondtuk ki a tandíjra, hogy "Nem, nem soha". És azok, akik akkor a leghangosabban fújoltak, ma lehet, hogy ők fogják más körítés, szlogenek alatt megvalósítani az egészet. És persze valószínű, hogy az akkori ellenzők, éppenséggel az akkori véleményüknek homlokegyenest ellentmondóan fognak kiállni. A körülmények változtak meg drámaian az elmúlt 3 évben? Frászt, ellenzékből melldöngethetsz', mondhatsz sületlenséget következmények nélkül, de igazán csak kormányra kerülve derül ki, hogy mennyire vagy karakán és tökös gyerek. Megfelelő politikai kompromisszumok mentén már évek óta ki lehetett volna alakítani a felsőoktatás fenntartható finanszírozását, benne a hallgatói hozzájárulás korrekt, kiszámítható modelljével, úgy hogy közben maradt volna idő és felkészülés az érintettek számára. Nem ez történt, ment az önámítás, most meg majd jön a feketeleves...

Azt írja az Index, hogy a hazai  (KKV, nagyvállalatok és multik) informatikai lobbit tömörítő Informatikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) az egyetemektől erősebb szakmai gyakorlatot, naprakész tananyagot és több végzett mérnököt várnak el; a kormánytól pedig egy szándéknyilatkozatot arról, hogy fontos ez az iparág.

Az iparág adja a GDP körülbelül 5,3 százalékát, amivel megelőzi az építőipart, a turizmust, a mezőgazdaságot és az energiaszolgáltatást is. Most 75 ezer ember dolgozik az elektronikai iparban, de az IVSZ szerint ez a szám akár a duplájára is növelhető. Ehhez javítani kell a természettudományos képzés minőségét, mert szakemberek kellenek ahhoz, hogy több cég fejlesszen és gyártson hazánkban. Az IVSZ úgy látja, a középiskolai oktatás átstrukturálása  mellett  az egyetemek környékén is bőven van tennivaló. Csökkenteni kell a hallgatói létszámot, de ezzel egy időben az arányokon is javítani kell, mert a végzettek körében kevés a mérnök.

Az elektronikai cégek 1 éves gyakornoki rendszert is bevezetnének, hogy felkészültebb tanulók kerüljenek ki az egyetemekről.

Gacsal József, az IVSZ alelnöke elmondta, hogy a kormánytól nem pénzügyi támogatást várnak, hanem egy szándéknyilatkozatot arról, hogy fontos az elektronikai ipar. Egy olyan dörzsölt szakértőt várnak, aki a szervezésben segít, és joga van minisztériumok közti egyeztetést kezdeményezni. Ez lehetne például kormánybiztosi pozíció, hiszen "az 5,3 százalék GDP van olyan fontos, mint a nyugdíjak ügye". Feladata lenne például a természettudományos oktatás megszervezése, de akár az is, hogy a Magyarországra jövő cégeknek segítsen megfelelő munkaerőt találni. Az IVSZ szerint létre kell hozni egy elektronikai kompetenciaközpontot is, ahol a munkavállalók versenyképes, az ipar által is fontosnak tartott tudást megszerezhetik.

Az elektronikai iparnak el kell érnie egy kritikus tömeget, hogy a jelenleginél teljesebb üzleti ökoszisztéma jöjjön létre. A munkaerőt ábrázoló piramisban az alsó és a legfelső réteg rendben van; Magyarországon sok az elektronikai gyár, és kiváló képzettségűek a szakemberek. Az IVSZ szerint a középső, a magyar kis- és középvállalatokat magába foglaló réteg hiányos. Ezek a cégek lehetnek hazánkba települt multik beszállítói, de vannak köztük idehaza ismeretlen, magyar tulajdonú multik is, amelyek szinte a világ minden tájára szállítják a termékeiket.

A Magadnaktanulsz szerint a közoktatás, felsőoktatás és a szakképzés átalakításáról eddig kiszivárgott - olykor egymásnak is ellentmondó hírek, információk - beindították az egyes iparági szektoriális lobbikat. Nagy kérdés, hogy a folyamat vége egy széttagolt, rendkívül differenciált a piaci kívánalmak kiszolgáltatott intézményi közeg vagy egy megfelelően szabályozott, a közjót szem előtt tartó és a különböző lobbikat kordában tartó átalakítások történnek-e az oktatás, képzés területén? A kereskedelmi- és iparkamara már hónapok óta gőzerővel nyomul, jó úton haladva, hogy minél nagyobb szeletet hasítson magának a szakképzésből. Most beindult az IVSZ, és jönnek majd a többiek is....

A Matolcsy-minisztérium a fideszes frakcióvita után küldte a szövegből kihagyott helyre illeszthető grafikont, de a szerkesztés során bent felejtették az államtitkár hozzáfűzéseit is az egyetemi képzés átalakításáról. A Miniszterelnökség azonban el akarta kerülni a blamázst, hogy alapszintű hiba csúszott a gazdaságátalakító tervbe, és napokig nem cáfolta a költségtérítéses képzés megszüntetését.

Az egyetemi fizetős képzések megszüntetéséről szóló pont egy utolsó pillanatban bekopizott grafikonnal került a Széll Kálmán tervbe, és nemcsak az egyetemi vezetőket, de a fideszes oktatáspolitikusokat is váratlanul érte, értesült az Index. Információink szerint az oktatásról szóló fejezetből a szerkesztés lezárása előtt nem sokkal még hiányzott egy rész . A Fideszben lezajlott vita idején a terv készítői úgy tudták, hogy a hiányzó részt majd a nemzetgazdasági tárca küldi el. A minisztériumtól érkezett is egy grafikon a reáltudományos és műszaki képzésben tanulók arányáról, amelyet az utolsó pillanatban illesztettek a szövegbe. A grafikon alatt azonban a kiadvány egészétől elütő betűtípussal ott maradtak Naszvadi György államtitkár megjegyzései. Ezek között szerepel "a költségtérítéses képzés fokozatos kivezetése". Ezt a legtöbben az egyetemi fizetős képzések megszüntetéseként értelmezték.

Jelenleg a 300 ezer felsőoktatásban tanuló hallgató fele fizet tanulmányaiért. Az ebből befolyó pénz egyes állami felsőoktatási intézmények költségvetésének 30-40 százalékát teszi ki, így ezek megszüntetése szabályosan ellehetetlenítené az egyetemeket. A Magyar Nemzetnek pénteken még fideszes oktatáspolitikusok is azt mondták, hogy ez a pont véletlenül kerülhetett a Széll Kálmán-tervbe és félreértésről lehet szól. Szijjártó Péter, a kormányfő szóvivője először inkább nem mondott semmit, majd annyit nyilatkozott, hogy erről majd a Nemzetierőforrás-minisztérium fog dönteni.

Kósa Lajos Fidesz-alelnök azt mondta: a terv nem a költségtérítéses képzések megszüntetéséről szól, hanem arról, hogy a jövőben az állami egyetemeken beszedett tandíjak a képzések valós költségét fejezzék ki, azaz abba számolják bele az állam által fenntartott egyetemi infrastruktúra költségét is. Ez várhatóan az egyetemi tandíjak emelkedését jelenti majd.

A Széll Kálmán Terv egyes pontjai nagy felháborodást váltottak ki az oktatással foglalkozó szakemberek, szakszervezetek körében. Az alapiskola időkeretének bővítése, a költségtérítéses képzés megszüntetése, illetve a 15 éves korig terjedő tankötelezettség mind olyan terv, amely eddig a hónapok óta készülő köz-, illetve felsőoktatási törvény egyik változatában, koncepciójában eddig nem jelent meg. A felsőoktatás átszervezésének konkrét módjára a Nemzeti Erőforrás Minisztérium tesz javaslatot - mondta el Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője.

A legnagyobb ellenállást a tankötelezettség 15 éves korig való lecsökkentése váltotta ki a szakszervezetek, érdekképviselet tagjaiból, hiszen a fejlettebb országokban éppen ellenkezőleg a magasabb korhatár elérése a folyamatos cél. Pósán László oktatáspolitikus azzal indokolta a tankötelezettség életkori határának 18-ról 15-re változtatását, hogy a többszörösen bukott, kezelhetetlen fiatalok nem valók az általános iskolákba és hátráltatják a többiek munkáját.

A szakértőket felháborította a javaslat: "Ez nemzeti katasztrófa" - fogalmazott az InfoRádiónak Vekerdy Tamás gyermekpszichológus. Trencsényi László, a Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezető elnöke pedig a Klubrádióban Taigetosz-törvénynek nevezte a tankötelezettség 15 éves korig való meghatározását. Hozzájuk hasonlóan Mendrey Lászlóm, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke sem értett egyet a döntéssel, és felhívta a figyelmet az így kialakuló tanári létszámtöbbletre.

Bonyolítja a helyzetet, hogy az EU lisszaboni stratégia szerint a tagállamoknak mindent meg kell tenniük a korai iskolaelhagyás ellen. Vekerdy arról is beszélt, hogy a nyolcadik osztályt végzett gyermekre nem fog igényt tartani a munkaerőpiac, ezért a törvény csak még több munkanélküli segély kiosztását tenné szükségessé. Tóth József, a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet elnöke úgy véli, pontosan megfogalmazott elvárásokra van szükség. „Azt gondolom, nem a tankötelezettség leszállítása a jó megoldás, hanem a pontosan megfogalmazott társadalmi elvárás. Előny viszont, hogy az állam lemond a megtévedt, hirtelen döntést hozó fiatalok tanulásának finanszírozásáról" - nyilatkozta a Magyar Hírlapnak.

Pokorni Zoltán javaslata kapcsán, amely az alapiskola 9 évfolyamosra bővítését tartja szükségesnek, Trencsényi László utalt az eddigi közoktatási törvénnyel való ellentmondásra: „A közoktatási törvénytervezetben az szerepel, hogy nyomatékot kell adnia korai fejlesztésnek. Ha hihetünk ennek a mondatnak, akkor éppen, hogy nem szabadna az alapozást tízéves korban abbahagyni." A Pedagógus Szakszervezet nem ért egyet a változtatással, szakmailag alaptalan döntésnek ítéli.

Horn György az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének elnöke egyedülálló megoldásnak tartja a 4+5 éves képzést, mivel Nyugat-Európában éppen ennek fordítottja a jellemző, azaz hogy az alsó tagozat a hosszabb időtartamú. Az elképzelés mégis támogatható lenne, ha nem vezetnék be mellette a 15 éves korig tartó tankötelezettséget. Erre vonatkozólag Horn György megjegyezte: „A miniszterelnök úgy látszik, nem tudja, hogy a 16 éven aluli gyerek Európában nem vállalhat munkát." A tankötelezettség 15 évre csökkentésének az egyik javaslattevője az iparkamara. Az iskolák eddig „fogva tartották" a diákokat, akik nem szerettek volna az iskolapadban ülni. „Mindössze arról van szó, hogy az új szabályozás szerint a diákok nincsenek a nyolcadik osztály után az iskolapadba kényszerítve, aki dolgozni akar menni, mehet" – véli Szilágyi János elnök. A Világgazdaság szerint egy-egy évfolyamból 25 ezer diák kerül ki úgy, hogy a nyolc osztályt vagy még azt sem teljesíti, s nem szereznek szakmát. Az ő elhelyezkedési esélyük a munkaerőpiacon minimális, csupán 20-25 százalékuk talál állást, míg a szakmával rendelkezők 62-63 százaléka.

Szigorú minőségi követelményeket állítana a két tanítási nyelvű intézmények elé az új közoktatási törvény tervezete, elfogadása esetén anyanyelvű lektort kellene alkalmazni, illetve három év átlagában a diákok kilencven százalékának jelesre kell érettségiznie idegen nyelvből emelt szinten, s ugyanilyen arányban kell legalább négyesre vizsgáznia az idegen nyelvű tantárgyi érettségin.

Az intézményeket először a 2014/15-ös tanévben az Oktatási Hivatal ellenőrizné.

A közoktatási törvény koncepciójának melléklete szerint a gimnáziumok és szakközépiskolák egyes osztályok, illetve évfolyamok keretében előkészítő tanévvel bővített két tannyelvű oktatást is folytathatnak. Erre a képzési formára azonban szigorú minőségi követelményeket rögzítene az államtitkárság. Indításának feltétele lenne anyanyelvű lektor alkalmazása, valamint az, hogy a kétnyelvű képzésben részt vevő tanulók legalább 90 százalékának az adott idegen nyelvből jeles eredményű emelt szintű érettségi vizsgája legyen, s ugyanilyen arányban az adott idegen nyelven legalább két jó eredményű tantárgyi érettségi vizsgája.

A tanulók számára e teljesítmény egyúttal államilag elismert felsőfokú komplex nyelvvizsgával egyenértékű.

Az emelt óraszámú nyelvi képzés mellett még két tantárgyból készülhet fel a tanuló emelt szintű érettségi vizsgára (alapóra + 2 óra) - olvasható a koncepcióban.

A fenti kritériumok teljesítése három év átlagában értendő, az annak megfelelést az Oktatási Hivatal ellenőrzi, először a 2014-15-ös tanévben. A feltételeket nem teljesítő iskolákban a két tannyelvű képzés felmenő rendszerben megszűnik.

A négy évfolyamos középiskolák a 2011/2012-es tanévig megindított nyelvi előkészítő évfolyamaikat továbbra is fenntarthatják abban az esetben, ha az előkészítő évfolyamon nyelvi képzésben részt vett tanulóik eddigi érettségi eredményei átlaga alapján igazolható, hogy e tanulóknak az első tanult nyelvből több mint 90 százaléka, a második tanult nyelvből több mint 70 százaléka komplex középfokú vagy felsőfokú nyelvvizsgát szerzett vagy azzal egyenértékű érettségi vizsgát tett.

A piaci igényekhez igazítaná, és emelné az oktatás színvonalát a Nemzetgazdasági Minisztérium.

A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) megállapítása szerint Magyarországon a felsőoktatási szerkezet elavult, a rendszer nem versenyképes, a változáshoz nem a felsőfokú végzettségűek számát kell növelni, hanem a képzés belső arányait, szakmai összetételét és minőségét kell a gazdaság és társadalom tényleges igényeihez és jövőbeli céljaihoz igazítani.

A tárca az újjászervezésben érintett területeket bemutató elemzésében kiemelte: a magyar felsőoktatás minőségi, szerkezeti és működési problémákkal küzd, ezért elengedhetetlenek a reformok. A hazai felsőoktatási rendszerben a minőség, az állami szerepvállalás, az intézményi struktúra és a képzés egyaránt újjászervezést igényel - tette hozzá.

A felsőoktatásban hiányzik az ágazati minőségpolitika. Az oktatás minősége több intézményben csökkent, az oktatói és hallgatói teljesítmények színvonala egyenetlen. Az állam felsőoktatással kapcsolatos irányítói, hatósági, finanszírozás-szabályozói és fenntartói funkciói tisztázatlanok, az állami elvárások nem rögzítettek. A felsőoktatás jogi szabályozása nehezen áttekinthető, ellentmondásokkal terhelt.

Az összegzés szerint a források mértéke - az elosztás egyenetlensége miatt - bizonyos esetekben csak a szinten tartáshoz elegendő, az oktatás és a kutatás minőségének javításához kevés.
Az NGM az intézményi struktúrán is változtatna. Az egyetemek és főiskolák száma magas, a szervezeti struktúra elaprózott, s ez is rontja a versenyképességet.

Az elemzés szerint megoldatlan az oktatók utánpótlása, egyes képzési területeken jelentős oktatói létszámhiány tapasztalható. Az oktatók javadalmazása nem tükrözi maradéktalanul a valós teljesítményarányokat.

Az NGM a jövőben a piaci igényekhez igazodó, minőségi szolgáltatást nyújtó és színvonalas felsőoktatást szeretne létrehozni, amely képes hozzájárulni Magyarország versenyképességének javításához.

A Magadnaktanulsz már foglalkozott a fogyatékosok ügyével, interjút közöltünk egy a témát kutató akadémiai szakértővel. A fogyatékosságügy általános aspektusai mellett igyekeztünk az oktatás-, képzés kérdéskörében is eligazodni. A téma szinten tartása érdekében most interjút közlünk Gyene Piroskával, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségének (ÉFOÉSZ) elnökével.

Ahogy a szervezet nevéből következik, az ÉFOÉSZ kizárólag az értelmi fogyatékos emberek érdekvédelmével foglalkozik, avagy az egyéb testi, fizikai fogyatékosok problémáit is zászlajára tűzi? Milyen a kapcsolat a többi érdekvédelmi szerveződéssel, például a MEOSZ-szal, esetleg tapasztalható valamilyen munkamegosztás a különböző fogyatékosságügyi szervezetek között az érdekvédelem területén?

Deklaráltan az értelmi fogyatékos emberek életminőségén szeretnénk javítani, de a Szövetség által nyújtott szolgáltatásokat pl. a személyi segítést és a szállítást más fogyatékossággal élő emberek is igénybe veszik. A „régi, nagy” szervezetekkel – így a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségével is - szoros az együttműködés, hiszen alapvető céljaink, mint az oktatáshoz, a képzéshez, a foglalkoztatáshoz illetve a szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés megegyeznek. 2001-ben létrehoztuk a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsát, amely valamennyi fogyatékossági típus országos szervezetét - így a siketek, vakok, mozgáskorlátozottak, értelmi fogyatékossággal élők szervezetét magában foglalja. A Tanács, amelynek február 11. óta én vagyok a soros elnöke, 600.000 embert képvisel. A Tanács tagjainak közös célja, hogy bővítsük a tagszervezetek számát, működjünk együtt más szervezetekkel is. Szeretnénk megkeresni a pszichoszociális fogyatékos embereket támogató társulásokat is, hiszen 2008 májusa óta, amióta a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló Egyezmény hatályba lépett ők is a fogyatékos emberek „táborába” tartoznak.

Az ÉFOÉSZ gyakorlatilag országos lefedettséggel működik, helyi szervezetei Budapesten és számos megyében megtalálhatóak, így gyakorlatilag országos szintű rálátással és tapasztalatokkal rendelkeznek. Az Önök rendelkezésére álló információk, adatok ismeretében vannak olyan jól körülhatárolható térségek (megye, kistérség), amelyek jelentősen elmaradnak a fogyatékosságügyi intézményrendszer és érdekvédelem tekintetében?

Igen, ezek a területek megegyeznek Magyarország leghátrányosabb helyzetű régióival. Az a tapasztalatunk, hogy a fogyatékos emberek érzik meg a  leghamarabb a válságokat. Őket küldik el a leghamarabb a munkahelyekről – ha egyáltalán van nekik – és a legutolsó sorban gondolnak rájuk a szolgáltatások szervezése során. Az értelmi fogyatékossággal élők érdekérvényesítésük során más fogyatékos embereknél hátrányosabb helyzetben vannak. Magyarországon – az Európai Unió más tagállamaival szemben – még mindig helyettük beszélnek az érdekvédők. Az ÉFOÉSZ azon dolgozik, hogy az ő esetükben is érvényesüljön a Semmit Rólunk Nélkülünk elve, ezért különös tekintettel azokon a területeken, ahol a Szövetség érdekvédelmi tevékenysége gyengébb, önérvényesítő csoportok működtetésével erősítjük meg a munkát. Ezekben a csoportokban az érintettek elsajátíthatják azokat a legalapvetőbb technikákat, amelyekkel képviselni tudják saját magukat. Ez egy nagyon nehéz feladat. Sok olyan tagunk van, akitől sosem kérdezték meg, hogy mit szeretne. Ebben is segíteni kell, hogy bennük és a környezetükben is tudatosuljon: lehet saját akaratuk, joguk van dönteni.

A 2006-ban az Országgyűlés által elfogadott Országos Fogyatékosügyi program [10/2006. (II.16.) OGY Határozat], és a benne megfogalmazott horizontális alapelvek – mint például a hátrányos megkülönböztetés elve, a fogyatékos személyeket megillető speciális jogok vagy az egyenlő hozzáférés elve – mennyire tudtak megvalósulni az elmúlt években, mely paraméterekben történt a legnagyobb előrelépés, ugyanakkor mely területeken van a leginkább elmaradás a fejlettebb Uniós tagállamokhoz képest?

Összfogyatékosügyi szinten alapvető változásokat az OFP megalkotását kötelezővé tevő 1998. évi XXVI. a fogyatékos emberek jogairól szóló törvény hozott. Ez a törvény elindított egy alapvető szemléletváltozást először a jogalkotásban, majd társadalmi szinten is. Sajnos, azonban ha az értelmi fogyatékosság területére tévedünk, nem olyan egyértelműek az esélyegyenlősítő törekvések, mint más fogyatékossági típusok esetében. Az ma már természetes, hogy a mozgáskorlátozottakat rámpákkal segítjük az önálló közlekedésben, vagy a siketek számára jelnyelvi tolmácsot biztosítunk, de az értelmi fogyatékos emberek helyett még mindig mások döntenek – gondolok itt a gondokság rendszerére – és a szolgáltatásokban is még mindig az a legfőbb szempont, hogy meg kell védeni őket maguktól és a társadalmat is tőlük. Ez a kedvezőtlen szemlélet ma is táptalaja számtalan kirekesztő gyakorlatnak. Összességében azt várjuk, hogy az elkövetkezendő években az esélyegyenlőség területén felzárkózhatunk más csoportokhoz, mert számunkra már az is nagy eredmény volna.

Számos kiadvány illetve a Kapaszkodó szociális és fogyatékosságügyi magazin jelzi az ÉFOÉSZ szakmai és közéleti aktivitását. A nehéz gazdasági körülmények ellenére a közeljövőben várható a nyilvános jelenlét fokozása vagy inkább a mostani szint fenntartása a reális cél?

A kiadványainkat egyrészt a 22.000 fős tagságunk tájékoztatása, másrészt társadalmi szemléletformálási célzattal adjuk ki. Természetesen célunk emellett, hogy az érintettek és a velük kapcsolatos információk minél többször megjelenjenek az írott és elektronikus médiában, hiszen a nyilvánosság alapvető eszköze lehet az érdekérvényesítő munkának. Fontos, hogy ezek a megjelenések ne a sajnálatról vagy a nehézségekről szóljanak, hanem arról, hogy a fogyatékossággal élők is éppen olyanok, mint más emberek, ugyanazok a dolgok foglalkoztatják őket is. Azt szeretnénk, ha el tudnánk oszlatni a velük kapcsolatban kialakult hamis sztereotípiákat, és így megkönnyítenénk a társadalmi beilleszkedésüket. A média ennek lényeges eszköze lehet. A nyilvános jelenlét ma már nem feltétlenül gazdasági kérdés, és ha nem is fokozni, de a mai kor követelményeihez alakítani mindenképpen kell. Mi is törekszünk rá, hogy kommunikációs tevékenységünket a leghatékonyabb és ugyanakkor korszerű módon végezzük. Szervezetünket megtalálhatják a közösségi oldalakon, valamint éppen zajló, hazánkban úttörő támogatott lakhatási programunkról a www.kulcsprogram.blog.hu –n is tudósítunk.

A TÁRKI által kiadott Társadalmi Riport 2010 kötet külön tanulmányban foglalkozik a korai életszakaszra jellemző fogyatékosságügyi ellátásokhoz való nem egyenlő hozzáférések problematikájával. Az ÉFOÉSZ-nek ezzel kapcsolatban milyen tapasztalatai vannak: valóban érdemi differenciák alakulhatnak ki attól függően, hogy adott településben, kistérségben milyen a kapcsolódó szociális,- egészségügyi és oktatási intézményrendszer? És itt rögtön felvetődik a másik interjúban is elhangzott kérdés, nevezetesen az Egyenlő Bánásmód Hatóságának (EBH) szerepe, elégedett ezzel az ÉFOÉSZ?

Igen, ezen a téren is nagy különbségekkel szembesülhetünk. Korábban is utaltam már rá, hogy a szolgáltatásokhoz való hozzáférés régiónként és településtípusonként is nagyon eltérő. Számtalan szülő utazik naponta több mint száz kilométert azért, hogy gyermeke korai fejlesztéshez jusson, de az iskolarendszer is rengeteg problémával terhes. A viszonylag kisszámú integrált iskolai osztályokban is gyakori a szakemberhiány. Az oda kerülő kisiskolás nem kap megfelelő bánásmódot, ezért a szülő inkább a szegregált, speciális iskolát választja, még ha azért többet is kell utaznia és nyilvánvalóan megnehezíti majd a későbbiekben is a beilleszkedést. Az egészségügyi szolgáltatásoknál is hasonló a helyzet. Kevés a felkészült kórház, a fogyatékos emberekkel kommunikálni tudó orvos.

Az ÉFOÉSZ felnőttképzési tevékenységet is folytat. Mi a felnőttképzési tevékenységük célja és mit tesznek az egész életen át tartó tanulás érdekében?

Az ÉFOÉSZ felnőttképzési tevékenységével elsősorban az értelmi fogyatékos embereket célozza meg. A képzési programok egy része az önálló életvitelt hivatott segíteni. Rendszeresen tartunk képzéseket szociális területen dolgozó szakemberek, így szociális gondozók, gyógypedagógusok és más, szociális területen dolgozók számára is. Ezeknek a képzéseknek az a célja, hogy „jó gyakorlatokkal”, nemzetközileg már ismert és elfogadott módszerekkel bővítse a szakemberek eszköztárát. Jelenleg éppen zajlik egy képzéssorozat támogatott lakhatási modellünk kapcsán, amely a nagy létszámú bentlakásos intézmények átalakításához kíván támpontként, alternatívaként szolgálni. Ehhez egyfelől képzést kapnak a szociális szakemberek, akik a bentlakók önálló életéhez fognak támogatást nyújtani, másfelől pedig magukat az érintetteket is képezni fogjuk az önálló életre való felkészülésük érdekében. Mind a lakhatási modell, mind a képzési forma úttörő Magyarországon, és számunkra is egy szakmailag izgalmas, reményteli vállalkozás.

Köszönöm az interjút!

A munka mellett mindössze a lakosság három százaléka tanul, míg Nyugat-Európában ez az arány akár a 80 százalékot is eléri - mondta el a napokban Pokorni Zoltán, az Országgyűlés oktatási bizottságának elnöke, aki a felnőttképzés kiterjesztését sürgeti. Hozzátette: a kisebb főiskolák nagyobb szerepet vállalhatnának a felnőttképzésben. 2009-ben a felnőttképzésben résztvevők 66 százaléka felsőfokú végzettség nélkül vágott neki tanulmányainak. Az élethosszig tartó tanulás ideája az utóbbi években viszont egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Az érettségizők jelentős hányada nem felvételizik a felsőoktatásba a bizonyítványának megszerzése évében: 2005-ben a diákok 34 százaléka döntött úgy, hogy nem jelentkezik főiskolára vagy egyetemre. Ez az arány 2009-re csak hat százalékkal emelkedett. Azok nem nyújtják be jelentkezésüket, akik a szakközépiskolai tanulmányaik után inkább egy szakma megszerzését választják, és azok a gimnáziumban végzett fiatalok, akik úgy döntenek, kihagynak egy-két évet a felsőfokú tanulmányaik megkezdése előtt.
A tanulmányaikat 18 évesen megszakítók közül azonban sok fiatal huszonéves korában jelentkezik a felsőoktatás valamelyik szegmensébe. 2006-ban a 20-26 évesek közül 48 ezren adták be jelentkezésüket a felsőoktatásba - tájékoztatott az Oktatási Hivatal. Ugyanebben az évben az érettségizők közül jelentkezők száma meghaladta az 53 ezret. De a 27 éven felüliek jelentkezése is számottevő volt, 26 ezren gondolták úgy, hogy beadják valahová a jelentkezési lapjukat. A jelentkezőknek tehát csaknem a 60 százalékát a felnőttként jelentkezők tették ki.
A húszévestől idősebb korosztály 2008 kivételével - amikor is az adott évben érettségizők voltak többségben 58 százalékkal - minden további évben magasabb arányban jelentkezett a felsőoktatásba, mint érettségiző társaik. 2009-ben 61, 2010-ben pedig 64 százalék volt ez az arány. Nem csak a tanulmányaik során évet halasztók tartoznak azonban ebbe a körbe, a már diplomával rendelkezők is gyakran vágnak neki a következő képesítésüket megalapozó új tanulmányaiknak, bár arányuk az új belépő hallgatók körében csekély. Az elmúlt tíz évben az új belépők 0,3-1,5 százaléka rendelkezett felsőfokú végzettséggel. Ugyanakkor a nappali tagozatos hallgatók is előszeretettel jelentkeznek új képzésekre, új szakokra, párhuzamos képzéseket folytatva ezzel. A frissdiplomások továbbtanulásának okai sokfélék lehetnek. Egyrészről további, munkahelyi képzésekre lehet szükségük. Másrészt személyes ambíció is motiválhatja őket: az ifjúsági státuszuk meghosszabbításával ugyanis meghosszabbodik az ifjúsági életszakaszuk is. Vagyis minél tovább tanul valaki, annál tovább mondhatja magát fiatalnak - mutatják a kutatások. Az újra tanulni jelentkező friss diplomások egy része pedig egyszerűen a munkanélküliség alól való menekülés útjaként választja ezt a lehetőséget.
A felsőfokú szakképzés eredetileg a frissen érettségizettek számára nyújtott továbbtanulási lehetőséget, mára kínálata a végzettek, vagy a jelenleg hallgatói státuszban lévők számára is vonzó. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt öt év alatt szinte megduplázódott a felsőfokú szakképzést választók száma, amíg az alapképzést elkezdők száma folyamatos csökkenést mutat és a szakirányú továbbképzésben résztvevők száma is jelentősen hanyatlott.
A felnőttképzés viszont nem csak a felsőfokú szakképesítést foglalja magába. 2009-es adatok szerint a felnőttképzésben résztvevők közül legtöbben szakmai továbbképzésen vesznek részt. Az ő 32 százalékos arányuk után következnek a dobogón az OKJ-szakképesítésben résztvevők 17, a nyelvi képzésben résztvevők pedig 16,5 százalékkal. 2009-ben a felnőttképzésben résztvevők 34 százaléka már rendelkezett valamilyen felsőfokú végzettség

Egyetlen magyar egyetem sem szerepel a világ száz legjobb felsőoktatási intézményeinek listáján, egyedül a Szegedi Tudományegyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem fér be az első háromszáz-négyszáz helyezett közé. Pokorni Zoltán szerint a magyar felsőoktatás a tömegképzés miatt hasalt el, ha az oktatás minősége alapján finanszíroznák az intézményeket, mindössze hét egyetem maradna talpon.

„Nem igaz, hogy most kevesebb jó mérnököt képeznek az egyetemek, mint húsz éve. Csak mellette képeznek egy csomó rosszat is” – mondta Pokorni Zoltán a Republikon Intézet szerda esti felsőoktatási fórumán. A fideszes oktatáspolitikus szerint a magyar felsőoktatás legkomolyabb problémáját továbbra is a tömegképzés és az egyetemi szektor felduzzadása jelenti, ezt a rendszert ugyanis közpénzből már nem sokáig lehet működtetni.

Szerinte az új felsőoktatási törvény koncepciója sem foglalkozik azzal, hogyan lehetne megakadályozni, hogy az egyetemek és főiskolák felesleges, használhatatlan diplomát adó képzéseket indítsanak. „Az akkreditációs bizottság azt ugyan vizsgálja, hogy egy főiskola meg tud-e felelni a zabhegyező szak elindításához szükséges előírásoknak, de azt már nem nézik, szükség van-e a zabhegyező képzésre” – tette hozzá.

Pokorni Zoltán kiemelte, ha az oktatás minősége alapján finanszíroznák a felsőoktatási intézményeket, legfeljebb néhány főiskola és hét-nyolc egyetem – az ELTE, a SOTE, a BME, a Corvinus, a debreceni, a szegedi és a pécsi, esetleg a miskolci – maradna talpon. Szerinte a vidéki kis főiskoláknak új feladatot kell találni, most ugyanis nagy bajban vannak. Az egyik megoldás az lenne, ha együttműködnének nagyobb intézményekkel, vagy a felnőttképzésben vállalnának nagyobb szerepet. A másik lehetséges út, hogy a főiskolák képzési monopóliumot kapnak: vízügyi szakembereket például csak Baján, karbantartó mérnököket pedig Dunaújvárosban képeznének.

Nincs magyar egyetem a legjobbak között

Az utóbbi években egyetlen magyar egyetem sem került a világ háromszáz legjobb felsőoktatási intézménye közé, a rangsorokban egyedül a Szegedi Tudományegyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem szerepel, ezek is csupán a 300-400. helyen – mondta Tóth Csaba, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója, aki szerint az igazán komoly gondot az okozza, hogy a magyar intézmények elszigetelten működnek, nem vesznek részt nemzetközi kutatásokban, az elmúlt tizenöt évben pedig megnőtt a nemzetközi szakirodalomban nem idézett magyar tanulmányok aránya is. Tóth Csaba szerint nem a tömegképzéssel van baj. Az oktatók és a hallgatók aránya megfelel az OECD-országok átlagának, a hallgatói mobilitás azonban "féloldalas": míg az Erasmus-pályázatokkal viszonylag sokan kijutnak külföldre, a BA- és MA-programokra bonyolult a jelentkezés, és kevés az ösztöndíj.

Tarolnak az amerikai egyetemek az ARWU-rangsorban

Forrás: Republikon Intézet

Nagy Dávid, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke szerint a hallgatók szívesen tanulnának külföldön, de az eddigi tapasztalat az, hogy aki Erasmus-ösztöndíjjal kint tölt egy vagy két félévet, elcsúszik itthoni tanulmányaival, a magyar oktatók egy része ugyanis nem fogadja el a külföldi egyetemeken kapott érdemjegyeket. Setényi János oktatáskutató szerint éppen ezért kellene beindítani a nemzetközi, kétnyelvű képzéseket, először azonban ezek jogi hátterét kellene rendezni.

Több ponton is irányváltást jelez Hoffmann Rózsa oktatási államtitkársága korábbi terveihez képest az új felsőoktatási törvény alapjait lerakó dokumentum. Ezt rektorok, hallgatók és két minisztérium közösen dolgozták ki az után, hogy Hoffmannék korábbi tervezete sok bírálatot kapott. A szövegben a közszolgálat mellett már a piac igényeiről is beszélnek, és a Bologna-rendszert is megvédik.

A jövő héten a kormány elé kerül az a dokumentum, amely pontokba szedi a felsőoktatás legnagyobb problémáit, és rögzíti az új felsőoktatási törvény alapelveit. Ha a csütörtökön nyilvánosságra hozott dokumentumra rábólint a kormány, akkor elkezdődhet a törvényszöveg kialakítása - tudta meg az [origo], neve elhallgatását kérő oktatási államtitkársági forrásból. Az államtitkárság úgy tervezi, hogy a tavaszi ülésszak alatt az országgyűlés elé kerül a törvényjavaslat, és kedvező döntés esetén már 2011 szeptemberében életbe léphet az új szabályok egy része.

A szöveget Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter kezdeményezésére és lényegében Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének az ötlete alapján dolgozták ki az után, hogy a Hoffmann Rózsa KDNP-s politikus oktatási államtitkársága által még tavaly kidolgozott felsőoktatási koncepció éles bírálatokat kapott, és nyílt konfliktus alakult ki Hoffmann és Pokorni Zoltán fideszes oktatáspolitikus között. A vitatott koncepció több pontját kritizálta Pálinkás is, akinek javaslata nyomán a kormány úgy döntött: az alapelvek lefektetésével lényegében elölről kezdődik az új felsőoktatási törvény megalkotása.

A csütörtökön nyilvánosságra hozott dokumentumot a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM), a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) munkatársai, valamint rektorok és hallgatói önkormányzatok képviselői állították össze, és a Kormány.hu-n olvasható bevezető szerint minden érintett egyetértését tükrözi.

Közszolgálat vagy verseny

Az oktatási államtitkárság eredeti javaslatához képest (melyről itt olvashat) több ponton irányváltást jeleznek az összegyűjtött alapelvek. A tervezet nem határolódik el például a felsőoktatási rendszerben 2006-ben bevezetett Bologna-rendszertől, hanem egyértelműen a rendszer fenntartását jelöli ki, illetve behozza a versenyképesség fontosságát is az alapelvek közé. Hoffmannék ugyanis eredetileg pusztán közszolgálatnak nevezték a felsőoktatást a szerintük eluralkodott piaci szemlélettel szemben, az új dokumentum viszont - tulajdonképpen Pálinkás József elképzelésének megfelelően - így határozza meg a felsőoktatást: "A magyar felsőoktatás a közjót szolgáló intézményrendszer, a minőségi felsőoktatás az ország versenyképességének egyik hajtóereje."

A felsőoktatás jelenlegi legnagyobb problémái között a dokumentum többek között ezeket sorolja fel: a színvonal általános csökkenését; a tömegképzések elterjedésével egyre nehezebbé váló "értelmiségi szerepre való szocializációt"; a jelenlegi jogi szabályozás bonyolultságát; a fejkvóta alapú finanszírozás károsságát, a rendszer torzulását; a csökkenő hallgatószámot; a vidéki felsőoktatás egyre nehezebb helyzetét; az iskolák túl nagy számát; a tanárutánpótlás növekvő hiányát; az egyre hiányosabb tudású középiskolásokat; a Bologna-rendszer bevezetésének átgondolatlanságát; a túl sok haszontalan alapszakos képzést; a munkaerőpiac igényeinek szinte teljes figyelmen kívül hagyását; a kutatás bonyolult támogatási rendszerét; a gyenge gyakorlati képzést; a nemzetközi képzési rendszerbe való beilleszkedés hiányosságait.

Alap a szigorúbb felvételi és a minőség

A kidolgozók szerint az új felsőoktatási törvény - amelyre mindenki szerint szükség van - egyik legfontosabb alapelve a minőségi oktatás. A demográfiai folyamatokhoz és a munkaerő-piaci igényekhez kell igazítani a keretszámokat, a fejkvóta alapú finanszírozást teljesen át kell alakítani, a legjobb egyetemeknek többlettámogatást kell adni - áll a dokumentumban. A vidéki főiskolák megtartásával vagy felszámolásával kapcsolatban a dokumentum nem foglal egyértelműen állást, hanem azt rögzíti: ezek a főiskolák "a helyi szellemi és kulturális élet központjai, fenntartásuk és vonzóbbá tételük további speciális társadalmi, gazdasági és kormányzati eszközöket is igényel".

Az alapelvek között szerepel az is, hogy az egyetem és a főiskola szerepét világosan meg kell határozni: e szerint egyetem az, ahol magas szintű elméleti és gyakorlati oktatás folyik alap- és mesterfokon, doktori képzésben, illetve osztatlan képzésben. A főiskolák feladata, hogy "gyakorlati feladatok magas szintű ellátására" készítsen fel alapképzésben, illetve "néhány területen" mesterképzésben. "A képzések átjárhatóságát és a munkaerőpiachoz történő illeszkedését biztosítani kell" - teszik hozzá a kidolgozók a Bologna-rendszer elveinek megfelelően, de rögzítik azt is, hogy a pedagógusképzésben vissza kell állni az osztatlan képzésre.

Az alapelvek között szerepel az is, hogy szigorítani kell a felvételi követelményeket, amelyeknek azonban egységesnek kell maradniuk. "Ehhez szükséges a közoktatás, a pedagógusképzés, az érettségi és a felsőoktatás felvételi rendszerének összehangolt megváltoztatása, beleértve a szóbeli, illetve alkalmassági vizsgákat, a természettudományos és az idegen nyelvi ismeretek számonkérését" - olvasható a szövegben.

Pokorni bírálata nem befolyásol

A dokumentum annak ellenére az új felsőoktatási törvény megalkotásának az alapja lesz, hogy csütörtökön a felsőoktatás átalakítása körül is vita alakult ki Pokorni Zoltán és Hoffmann Rózsa között, a Fidesz és a KDNP siófoki frakcióülésén. A két politikus sokadik összecsapását vívta a témában. Hoffmann és Pokorni a tanácskozás több résztvevője szerint kulturált hangnemben vitázott egymással, de a végén mégis volt egy keményebb ütközés köztük - számoltak be az [origo]-nak kormánypárti képviselők, akik szerint a felsőoktatási törvény mellett a pedagóguséletpálya-modellről és a közoktatás átalakításáról is szólt a szerteágazó vita. A vitához a résztvevők elmondása szerint több alkalommal Orbán Viktor is hozzászólt, és bár több ponton is igazat adott Pokorninak, tulajdonképpen megvédte a KDNP-s államtitkárt. (A Siófokon történtekről itt olvashat részletesen.)

Az oktatási államtitkárság egyik vezető beosztású munkatársa szerint azonban a frakcióülésen folytatott vita nem jelenti azt, hogy az alapelveket rögzítő dokumentum veszített volna a fontosságából (ennek kidolgozásában Pokorni nem vett részt). A tisztviselő szerint a történtek nem befolyásolják azt, hogy a kormány tárgyaljon a dokumentumról, ugyanakkor szerinte teljesen természetes, hogy a felsőoktatás témáját a parlamenti frakcióban is átrágják, hiszen végső soron a kormány által előterjesztendő felsőoktatási törvényt is az országgyűlésnek kell megszavaznia. Hozzátette, a frakcióülésen a programot szándékosan tervezték úgy, hogy az oktatásról szóló vitán a miniszterelnök is részt vegyen, Orbán ugyanis ott akart lenni a megbeszélésen, mert fontosnak tartja a témát.

Az [origo]-nak egy másik, az alapelveket tartalmazó dokumentum készítését közelről ismerő forrás is azt mondta, a frakcióülésen Pokorni és Hoffmann között kialakult vita nem befolyásolja, hogy a szöveg alapján haladjon tovább a felsőoktatási törvény kidolgozása.

Még 5 napig, február 15-ig lehet jelentkezni a felsőoktatási intézmények szeptemberben induló képzéseire, a diákok korlátlan számú jelentkezést nyújthatnak be.

A felsőoktatási intézményekben összesen 8280 (a tavalyinál 841-gyel több) képzés indul: az egyetemek, főiskolák 3256 alapképzést, 85 egységes és osztatlan képzést, 1455 felsőfokú szakképzést és 3484 mesterképzést hirdettek meg a jövő szeptemberben induló tanévre.
A felsőoktatási felvételi eljárás alapdíja változatlanul 9 ezer forint, ezért az összegért három szak megjelölésére van lehetőség. Ezen felül jelentkezésenként az alapdíjon felül két-kétezer forint kiegészítő díjat kell fizetni.
A hátrányos helyzetű, illetve halmozottan hátrányos helyzetű jelentkezők, akik erről a felsőoktatási felvételi jelentkezési lapon nyilatkoznak és a jelentkezésükhöz csatolják az ezt igazoló dokumentumot, kedvezményt kaphatnak a felsőoktatási felvételi eljárás alapdíjából. A hátrányos helyzetű jelentkezők 50 százalékos kedvezményt kapnak az alapdíjból, a halmozottan hátrányos helyzetű jelentkezők teljesen mentesülnek az alapdíj megfizetése alól. A benyújtott dokumentumok vizsgálata után a regisztrációs levéllel együtt kapnak csekket a befizetendő összegről.
A minimum 200 pont az alapképzésben, valamint az egységes és osztatlan képzésben. A különböző jogcímeken kapható többletpontok mértéke - az emelt szintű érettségi kivételével - csökkent. Középfokú komplex nyelvvizsgáért 28 pont, felsőfokúért 40 pont jár. A nyelvvizsgáért maximum 40 többletpont adható. Csökkent a hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetért járó többletpontok száma, a fogyatékosság utáni pontok száma 50-ről 40-re, a gyermekgondozási kedvezmény szintén 50-ről 40 pontra módosul.     
A felsőoktatási intézmények 53450 hallgatót vehetnek fel jövőre államilag támogatott képzésre, ebből alapképzésre 40610, egységes, osztatlan képzésre 2840, felsőfokú szakképzésre 10 ezer diák nyerhet felvételt. Államilag támogatott mesterképzésekre 19600-an, doktori képzésekre 1300-an kerülhetnek be.
A felsőoktatási felvételi ponthatárokat 2011. július 21-én állapítják meg.

2012. január 1-jén kezdheti meg működését a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. A nemzetvédelem, a rendvédelem és a civil közigazgatás területén folyó képzés integrációja az erős közigazgatás létrehozásának feltétele - jelentette ki Kis Norbert József miniszteri biztos a Magyar Televízió Ma reggel című műsorában.

Kis Norbert József miniszteri biztos úgy véli, e területek szorosan összefüggnek, elválaszthatatlanok, jól látszott ez például az iszapkatasztrófa esetében.

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendőrtiszti Főiskola és a Budapesti Corvinus Egyetem megmarad és egyetemi karként folytatja a munkáját. Az oktatás szervezése, a gazdálkodás, a kutatás azonban összehangoltabban fog működni - mondta Kis Norbert József.

2012. január 1-jén kezdheti meg működését a felsőfokú közszolgálati szakemberképzés bázisintézménye, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Az integrált tananyagot 2013-tól vezetik be.