Most, hogy néhány napja nyilvánosságra kerültek a 2011-es felsőoktatási ponthatárok, roppant tanulságos az MTI adatbankjában közölt Felvi grafikon az idei (és tavalyi) legnépszerűbb alap- és osztatlan képzésekről

Még mindig a gazdálkodás és menedzsment; turizmus-vendéglátás; mérnök-informatikus triumvirátus viszi a prímet, igaz kicsit más sorrendben, mint 2010-ben. Nagy változások a népszerűségi lista további helyein sincsenek, talán csak a nemzetközi tanulmányok visszaesése és az anglisztika előretörése érdemel szót. A klasszikus tanárképzés valamint a különböző természettudományos szakok továbbra sincsenek még a fasorban sem. Hiába a különböző oktatáspolitikai - legyen az kormányzati, tudományos és felsőoktatási - szólamok, a felsőoktatásba vágyók nem tágítanak a sokszor a korszellem által diktált elképzelésektől.

Hoffmann Rózsa az edukációs policy "felkent papnője" gyorsan kilátásba is helyezte, hogy a felsőoktatási törvény "várva-várt" megújítása során a műszaki- és természettudományos képzések "keresettebbé tétele" lesz az egyik prioritás, s nem mellékesen "oldani igyekeznek majd a felsőoktatásban tapasztalt Budapest-központúságot is" - igazán csak az eszközökre vagyunk, leszünk kíváncsiak! Felmerülő kérdés még a "mit" mellett a "hogyan" is, amire jó (illetve rossz) példa az orvosi rezidensek számára a rezidensszövetséggel való egyeztetés nélküli kormányzati ajánlat a mindössze 600 szerencsés rezidenst érintő százezer forintos havi ösztöndíj, ami több sebből vérzik 1) nagyon limitált kört érint 2) a nyugat-európai ágazati kereseti lehetőségekhez képest még ez a ténylegesen nagyvonalú havi pluszapanázs sem garantálja az orvos-elvándorlás trendjének megfordulását 3) az ösztöndíj letelte után józan számítások szerint is valószínűleg csökkenni fog a fiatal orvosok bére. Ez kicsit olyan, mint az EU-s forrás sok hazai kis- és közepes vállalkozó számára: "kitehetik az ablakba a lehetőséget".