Körülbelül 3-3,5 ezren tüntettek a Kormánynak a közoktatást érintő elképzelései ellen a mai pedagógusnapon a „nemzet napszámosai” illetve az őket képviselő szakszervezetek, ahogy azt már beígérték májusban. Képviseltette magát a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ), a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ), valamint a Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet, az Oktatási Vezetők Szakszervezete és a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete.

A képviselőház melletti Olimpiai Parkban kezdték és a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma előtt fejezték be a napsütéssel induló, de heves zivatarba torkolló vasárnapon a megmozdulást. A szakszervezeti vezetők szájából elhangzott üzenetek nagyjából kirakják az ágazat problématérképét: 1. a Nemzetgazdasági Minisztérium által szorgalmazott általános óraszám-növekedés (Matolcsy neve lassan már olyan „patás ördöggé” válik, mint Bokros Lajosé jó másfél évtizeddel ezelőtt); 2. az iskolafenntartói jogok terén – különösen az önkormányzatok esetében – várható átalakítások. Ezek alapján közel 30-40 ezer pedagógus elbocsátását és az utcára kerülését vizionálják az ágazati szakszervezetek, és a közoktatást, mint a jövő szempontjából az egyik legfontosabb közügynek aposztrofálták

A rendezvény hangulatát jelzi, hogy a szűken vett oktatáspolitikai jelszavak és törekvések mögött/mellett világosan artikulálódott egy általános kormánykritika, ami természetesnek is tekinthető az ilyen típusú megmozdulások esetében. Bár az érintett szervezetek vezetői nyomatékosan felhívták a figyelmet, hogy nem kérnek hívatlan látogatókból (értsd: politikai ártok), az elmúlt hetek különféle ágazati tiltakozó megmozdulásai bizonyos pontokban kezdenek összeérni – pl. az egyeztetések elmaradásának negatív észrevételezése, amit persze a NEFMI oktatási államtitkársága cáfolt. A tüntetők követeléseiket tartalmazó petíciót adtak át az államtitkárság egyik munkatársának – (szegény kormánytisztviselő vasárnapi munkavégzése), amely tartalmazott egy általános 10%-os béremelési követelést, és hogy a jelenlegi fenntartók döntésétől tennék függővé az egyes közoktatási intézetek jövőjét. Mindezeken túl jutott a kritikából a nem szűken vett közoktatási kérdéseknek is, így a felsőoktatás valamint a szakképzés tervezett átalakításának. A szakszervezetek őszre a sztrájk lehetőségét sem zárták ki, amennyiben nem történik „érdemi közeledés” az érintettek között.

Mivel az átalakítás talán legfontosabb strukturális eleme a fenntartói viszonyok területén várható, érdemes lenne lassan megismernünk az önkormányzati szektor – mint a legnagyobb iskolafenntartói kör -, s így elsődlegesen az önkormányzati érdekszövetségek véleményét is. Jelenleg a szálak még egymással párhuzamosan futnak (a helyhatóságok a BM, a pedagógusok pedig a NEFMI irányába „tájékozódnak”), de előbb-utóbb találkozniuk kell, mert a dolgok tartalmilag nem kicsit összeérnek. Az önkormányzati szektor – különösen a kisebb települések (községek) - alapvetően szabadulna a közoktatás bizonyos feladataitól, pl. a pedagógusbérezés reszortjától, talán csak az intézményi és gazdálkodási autonómiájukhoz várhatóan sokkal erősebben ragaszkodó városok, megyei jogú városok, fővárosi helyhatóságok kapcsolódhatnának a tanárok törekvéseihez; viszont az nehezen elképzelhető a jelenlegi politikai konstelláció közepette, hogy a túlnyomórészt fideszes polgármesterek nyíltan tengelyt akasztanának a saját Kormányukkal, a pedagógusokkal a pedagógusokért. Persze ez még előfordulhat, akár még ebben a parlamenti/önkormányzati ciklusban, de az nagy eséllyel már csak a „sarkalatos” törvények – benne az új önkormányzati, köz- és felsőoktatási valamint szakképzési novellák elfogadását követőn – utáni Magyarországon képzelhető el…