Pénteken maga Hoffmann Rózsa cáfolta a Corvinus Egyetem feldarabolásáról szóló híreket az egyik országos kereskedelmi televízióban, valamint a kormányszóvivői tájékoztatót követő sajtónyilatkozatában. Az államtitkár asszony gyakorlatilag cáfolta a 30 ezres állami finanszírozotti létszám, mint elérendő felsőoktatási célkitűzést, mondván „nem is hiszem, hogy ez lesz a megoldás”. Konkrétumokról csak annyi esett szó, hogy folyik a gondolkodás az államtitkárságokon az egyes felsőoktatási szakok jövőbeli pozíciójáról. A kialakult helyzet miatt lassan már hisztérikus közhangulat lecsillapítása érdekében jövő keddre megbeszélést kezdeményezett Mészáros Tamással, a Corvinus rektorával.

Mészáros Tamás a Corvinus rektora a Duna TV Közbeszéd című műsorában igyekezett rugalmasságát biztosítani az oktatási kormányzat irányába, amikor kifejtette, hogy az egyetem intézményi függetlenségének megtartásáért hajlandó kompromisszumokra, legyen az a költségtérítés kérdése vagy az államilag finanszírozott hallgatók számának csökkentése. Réthelyi Miklós az oktatásügyért felelős Nemzeti Erőforrás Minisztériumának tárcavezetője, pedig egy rádióinterjúban (InfoRádió) alig burkoltan beismerte, hogy a tárcaközi viták során a bevétel vs. kiadás kérdése a vezérgondolat, s így alapvetően a Nemzetgazdasági Minisztérium térfelén pattog alapvetően a labda. Az MSZP oktatáspolitikusa, Hiller István pedig egyenesen „rémtörténetnek” és a „magyar felsőoktatás szétverésének” nevezte a felsőoktatás átalakítása kapcsán az elmúlt hetek történéseit. Mindenki mondja a magáét, de mintha éppen azok maradnának csendben, akik a végső döntést, majd kimondják. Talán majd egy Facebook üzenet helyre teszi a dolgokat.

Réthelyi Miklós leváltásáról szárnyra kelt sajtóhírek, miszerint a miniszterelnök az év végére, jövő év elejére tervezett kormányátalakítása érintené a Nemzeti Erőforrás Minisztérium vezetését, ismét felvetheti a minisztérium „portfóliójának” problematikáját. Túl nagy a minisztérium, ahol olyan területek konkurálnak egymással, mint az egészségügy és az oktatás, a kultúra és a sport eleve statisztaszereplőkként kerültek a tárcához. Az oktatásügy „kiszolgáltatása” a konvergenciaprogram teljesítésének, s vele a fiskális politikának nem ismeretlen az újkori magyar demokrácia történetében. A probléma az, hogy láthatóan nincsenek összehangolva az oktatás- és képzés stratégiai elképzelései, jövőképei. Egymással párhuzamosan, de nem összehangolva történik a köz- és felsőoktatás, valamint a szakképzés irányainak kialakítása. A felsőoktatás átalakítása során nem esik szó a felsőfokú szakképzésről, pedig éppen ez lehet majd a várhatóan halálra ítélendő egyetemek, főiskolák valamilyen szintű reinkarnációjának a záloga. Valódi szakmai egyeztetés és kerekasztalok helyett kérdőívek; kiszivárgott ötlethalmazok, majd az azokra érkező cáfolatok és helyesbítések teszik az egész kérdéskört rendkívül képlékennyé. Bár lehet, hogy éppen az a cél, hogy a szándékosan negatívabb hírek után a „kevésbé rossz” végeredmény is lényegesen pozitívabban kommunikálható..