Nem fogadta el a Kormány a mai ülésén a NEFMI oktatási államtitkára által beterjesztett közoktatási törvénytervezetet. Több sajtóorgánum is megírta, hogy a fő konfliktusforrás a pedagógusok kötelező óraszáma kapcsán alakult ki a NEFMI és a Matolcsy vezette Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) között. Az előbbi a jelenlegi 22-ről csak 24-re emelné az óraszámot, addig a nemzetgazdasági tárca 28-ra. További vitaforrás a két minisztérium között az intézményi fenntartók személye: Matolcsy egyértelműen az államot, addig a NEFMI elsődlegesen az önkormányzatokat tartaná a fenntartói pozícióban.

Nagy Anna kormányszóvivő a kormányülés utáni sajtótájékoztatón elmondta, hogy május közepén tárgyalja a kormány a közoktatási törvény koncepciójának végleges változatát hasonlóan a felsőoktatási törvényjavaslat új változatához, amely majd várhatóan szeptemberben kerül az Országgyűlés elé. Mind a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ), mind a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) a Közoktatási Politikai Tanács összehívását kezdeményezték. Becsatlakozni látszik a történetbe az Alapítványi és Magániskolák Egyesülete (AME) is, mivel Matolcsy a korábban a magániskolák részére jutó állami finanszírozás teljes kivezetését javasolta. És mindenki levelet ír a miniszterelnöknek…

Hoffmann Rózsa második veresége egy héten belül; persze a kormányzati kommunikáció igyekszik összezárni: a kormányszóvivő „ez egy nagyon szakmai megbeszélés” mondattal ütötte el a sajtófeltevéseket. A közoktatási törvénytervezet hasonlóan a felsőoktatásihoz, hemzseg a szakma által megkérdőjelezett elemektől – pl. hároméves kortól kötelező óvoda; legkésőbb 7 éves kortól kötelező iskolakezdés; átalakuló érettségi; 50 órás karitatív munka, mint érettségi-feltétel. A viták és véleménykülönbségek egy moderált progresszív közegben általában előremutatóak, itt viszont közel sem erről van szó. A szakmai szervezetek protestálnak az egyoldalúra és foghíjasra sikeredett előzetes konzultációk miatt; a Kormány és a parlament kormánypárti oktatáspolitikusai nagyon sokáig egymás mellett is elbeszéltek; látványosan nincsenek összehangolva a kormányzat szakképzési és oktatáspolitikai célkitűzései. Az oktatási államtitkárnak néhány héten belül két alapvető szabályozó törvényjavaslat koncepcióját kell újraértelmezni, mondhatni embert próbáló feladat! A Kormány a 2/3-os forradalmi logika mentén az oktatásban is új fejezetet kíván nyitni, mégpedig lehetőleg minél gyorsabban, amíg a számára kedvező politikai közhangulat egyértelműen kitart. Viszont ha húsz-negyven évre akarunk szabályozni valamit, akkor az lehetőleg találkozzon már valamennyire az érintett ágazati szereplők, stakeholderek törekvéseivel, mert a nélkül csak egy olyan torzót kapunk, amit egy majdani más színezetű kormányzat azonnal át fog alakítani a saját képére. Elmondtuk már, leírtuk, de nem árt eleget hangsúlyozni: ennek az országnak a jövőjét hosszú távon az oktatási rendszer minősége és versenyképessége fogja eldönteni, és nem az egykulcsos adó, nem az „alkotmányos nehezékektől” megszabadított gazdasági kormányzás és nem is az immáron „kőbe vésett” nyugdíjrendszer. Na ja, optimistáknak még ott van a hazai termálvízkészlet és a Makó alatti gázmezők…