„Aki azt hiszi, hogy attól jobb lesz a felsőoktatás színvonala, ha negyven százalékkal kevesebb hallgatót vesznek fel az egyetemek és főiskolák, az semmit nem ért az oktatás világából” – mondta Hiller István (MSZP) korábbi oktatási- és kulturális miniszter az Eduline-nak. A szocialista politikus a közoktatáshoz kapcsolódóan rossz lépésnek tartja az önkormányzati iskolák államosítását, ragaszkodva az önkormányzatok intézményfenntartói jogához.

Riporteri felvetésre, mely szerint 2009-ben még miniszterként hasonló javaslatot fogalmazott meg, Hiller azzal igyekezett cáfolni, hogy a szocialisták maximum önkéntes választás alapján képzelték el önkormányzati fenntartású iskolák átadását állami kézbe. A községi kisiskolák kérdését – igazodva a 2002-2010 közötti szocialista kormányzati időszakhoz – továbbra is a többcélú kistérségi társulások keretében tartja kezelhetőnek a jelenlegi kormány „államosítási” elképzeléseivel szemben. A pedagógusok központosított bérfinanszírozását viszont kivitelezhetetlennek látja az átalakítás forrásigényei miatt – Hiller 40 milliárd Ft-ban határozta meg ennek költségeit. A felsőoktatás kapcsán Hillernek az elmúlt hetekben már többször emlegetett 38 milliárd Ft-os „forráskivonást” (lásd Széll Kálmán terv), a költségtérítések emeléséből következően pedig mintegy 140 ezer fős hallgatói létszámcsökkenést prognosztizált („370 ezerről 230 ezer főre”). A szakképzés (OKJ) átalakítását firtató kérdést rövidúton elintézte a „kormányzat egy lecsupaszított szakmunkásképzés irányába tolná a fiatalokat” válasszal. A fideszes Pokorni Zoltánról viszont meglepően pozitív véleményt fogalmazott meg „közös koordinátarendszerben való gondolkodást” emlegetve.

A jelenlegi Kormány 2/3-os választói felhatalmazása kétségbevonhatatlan tény, ennek tudatában igyekeznek kormányozni, igazgatni az egyes ágazatpolitikákat és alakítani (vagy éppen a stagnálásra ítélni) a nagy ellátórendszereket – benne az oktatás-, képzést. Mindezek mellett vagy éppen ennek ellenére, azért van jelentősége a korábbi kormányzati – de legfőképpen a 2006-2010 – időszak oktatáspolitikáját meghatározó Hiller véleményének. Mondatai egyúttal a jelenlegi hivatalos kormányzati policy agenda szocialista alternatívájának sarokköveit is kijelölték: a közoktatásban a helyi önkormányzatok pozícióinak a megőrzése; a jelenlegi felsőoktatási finanszírozás és hallgatói keretszámok „bebetonozása”; szakképzés tekintetében pedig a „nagy semmi”. Különösen ez utóbbi kapcsán érthetetlen, hogy a magát baloldali néppártként definiáló politikai erőnek nincs érdemi mondanivalója a szakképzés, s vele a munkaerőpiac érdemi átalakításáról. Olyan rendszert és benne olyan strukturális aspektusokat védelmeznek, amelyekről nyilvánvalóan kiderült, hogy fenntarthatatlanok a jelenlegi intézményi és finanszírozási környezetben. Ehhez képest az „államosítsunk, és hatékonyabbak leszünk” fideszes-(KDNP?) törekvése is járhatóbbnak tűnik sok szempontból. Itt tartunk ma Hunniában az Úr 2011. esztendejében: ragaszkodunk az elhasználódott és nyilvánvalóan működésképtelen demokratikus formákhoz, vagy csinálunk valami működőképes, de tekintélyelvű modellt, köszi!