A Nol.hu-n jött le, még egy múlt pénteki sajtótájékoztató kapcsán a következő hír. Kósa Lajos a Debreceni Egyetem múlt pénteki  sajtótájékoztatóján szólalt föl, ahol bejelentették, hogy a Debreceni Egyetem sportszervező alapképzési szakot indíthat a 2011/12-es tanévben. Ugyanakkor a polgármester, (parlamenti képviselő és Fidesz ügyvezető alelnök) nehezményezte, hogy a felsőoktatási szakindítási kérelmeket elbíráló Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) az elmúlt években többször elutasította a sportszervező szak alapítását  Debrecenben. Hozzátéve, megmagyarázhatatlan számára az is, hogy amíg korábban Szombathely, Eger, Nyíregyháza és a fővárosi Testnevelési Egyetem kapott engedélyt hasonló szakok indítására, addig a MAB ezt az ELTE és a Debreceni Egyetem esetében nem engedélyezte. "A felsőoktatási rendszerben a MAB szerepét is újra kell gondolni"- dörögtek a szavai. A hírek szerint a MAB-nál erős a félelem, hogy Kósa üzenete talán a MAB hatásköreinek csökkentését vetíti előre, és akkor az is félő, hogy a felsőoktatási szakindítási kérelmek kizárólag a települések, megyék által érintett (kormánypárti) politikusok lobbi-erején múlhat. Sokatmondó, hogy a MAB nem kapott meghívót az ominózus sajtótájékoztatóra.

 Nem akarjuk túlértékelni politikusok nyilvános megnyilatkozásait, és nem is tennénk, ha nem a kormánypárt egyik meghatározó emberéről volna szó. Viszont Kósa most mondott valamit, ami akár a következő évek hazai felsőoktatási történéseinek summázata is lehet. Lehet kritizálni a MAB-ot, és az elmúlt években hoztak is jó néhány vitatható döntést. Még az is lehet, hogy az őszinte kritika inkább szólt a MAB jelenlegi elnökének, Bazsa György személyének, aki 2006-ban az akkori vezető kormánypárt, az MSZP színeiben igyekezett polgármester-jelöltként „bevenni” Debrecent, tegyük hozzá vajmi kevés sikerrel. A motiváció most másodlagos, a lényeg az üzenet: ha nem tetszik a MAB akkreditációs engedélyezési gyakorlata, akkor „újra kell gondolni az intézmény szerepét”. Az oktatás, képzési rendszer stratégiai céljainak meghatározása a politika (Országgyűlés, Kormány) feladata - ez tiszta sor, de az már nagyon nem „EU-kompatibilis”, ha egyéni érdekek és sérelmek fogják meghatározni a ténylegesen szakmai-eljárási kérdéseket. Lesznek majd kedvenc városok és kedvenc intézmények, és lesznek majd „elátkozott helyhatóságok és alma materek”? Nagyon reméljük, hogy nem ez válik a következő évek meghatározó irányává az oktatáspolitikában!