A Népszabadság Off- és Online kezdte a mai edukációs policy agendát, amit átvett boldog-boldogtalan, majd délután az MTI tudósított a birtokába került felsőoktatási törvénytervezetről. Új fogalmat ismerhettünk meg: Nemzeti Felsőoktatási Rendszer még ízlelgetjük…., hogy is mondta Pelikán? „Ez az új magyar narancs, kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk”

Sok-sok információ kiszivárgott a tervezetből, amelyek konkrét, tüzetes felsorolása bőven meghaladja egy ilyen poszt kereteit. Inkább koncentráljunk az új struktúra legfontosabb  elemeire koncentrálni:

-         36 milliárdos forráskivonás (a képzési normatíva jelentőségét minimalizálnák 64-ről 15 milliárd Ft-ra, helyette a fenntartói normatíva összege növekedne 3 év alatt 32-ről 72 milliárdra; a tudományos normatíva összegét, pedig feleznék 32-ről 15,4 milliárd Ft-ra);

-         Nemzeti Felsőoktatási Rendszer (NFR) kialakítása az állam által fenntartott és a hallgatói létszám tekintetében az 51%-ot meghaladó állami finanszírozású intézmények részvételével;

-         Az NFR által érintett felsőoktatási intézmények esetében az elmúlt 20 évben kialakult felsőoktatási autonómia radikális korlátozása: az állam egyetértési joga a rektorok kinevezését illetően; kizárólagos állami döntési kör az intézmények megszüntetéséről, átalakításáról és új intézmények létrehozásáról; az NFR-en belüli önköltséges képzések arányáról, összegeiről; ugyanazon intézmény ugyanazon szakán vagy állami finanszírozásban vagy önköltséges formában oktathatnak;

-         Az NFR-ben államilag finanszírozott hallgatók számának alakítása az éppen érettségiző korosztály 30,3%-os arányához;

-         Új hármas struktúra kialakítása az NFR-ben: tudományegyetem, egyetem, főiskola – pl. csak olyan intézmény lehet egyetem, amely legalább öt akkreditált doktori iskolával rendelkezik;

-         A magán-felsőoktatási intézmények fenntartásához és működéséhez az állam a finanszírozás szempontjából csak különleges, nemzetstratégiai szempontból indokolt, egyedileg elbírált esetekben, szerződés alapján járulna hozzá;

-         Az NFR-ben tanuló hallgatók 20% számára 2020-ra az állam teremtse meg a saját finanszírozási kereteiből 1-3 hónapos külföldi ösztöndíjas képzést;

-         A pedagógusképzés kiemelése a kétszintű bolognai-szisztémából: 4+1 év a majdani általános és szakiskolai pedagógusok; 5+1 év a középiskolai pedagógusok számára, de mindkettő esetében csak mesterszint marad;

-         Egységes és országos szintű, állami üzemeltetésű informatikai rendszer kialakítása az NFR szektor szereplőinek gazdasági ellenőrzésére, erős állami szankcionálási jogokkal;

-         Az új rendszer legkorábban 2012. szeptembertől, legkésőbb 2013. szeptembertől lépne életbe.

A tervezet(???) társadalmi célként fogalmazza meg a „nemzeti középosztály színrelépésének” erősítését. Nagyjából a „megszoksz vagy megszöksz”- alapelv most már a társadalom szinte minden intézményi szegmensét átfogó holisztikus kormányzati nyomulás keretébe illeszkedve. Egy biztos: minden gazdasági racionalizálási és hatékonysági irány mellett, vagy éppen annak ellenére a felsőoktatási autonómia minimum „légiesítése”, de inkább egyszerűen csak a brutális kiiktatása készülődik. Abból lesz rektor, aki az oktatásért felelős miniszter (jelen esetben NEFMI) szívének kedves, és abból lehet gazdasági igazgató, akit a nemzeti fejlesztési miniszter kinevez a rektor és az oktatásért felelős miniszter véleményének kikérésével…puff neki, ez olyan kézi vezérlés, hogy a fal adja a másikat!

„A magán-felsőoktatásra már ráfért egy fazonigazítás!” – tapsikolhatnak majd eme kör ellenzői, a kormányzatnak kedves magán alma máterek pedig majd megkapják a „nemzetstratégiai szempontból jelentős” plecsnit; bár az egyházi törvény újraszabásával már megindult az egyházi felsőoktatási intézmények megrostálása és az egész rendszer újrastrukturálása.

De hogy valami jót is mondjunk, az NFR-ből: a hallgatók külföldi ösztöndíj-lehetőségeinek tervezett kiterjesztése több mint pozitív, legalább a nemzetközi levegő kicsit majd beáramlik a Tanácsakadémiák Nemzeti Rendszerébe…

Vagy pedig ezt a tervezetet, mint afféle próbababát, szétszedik a társadalmi és politikai „konzultáción”, kimazsolázva néhány elemet, hogy egy kevésbé borzasztó normaszöveget fogadjon el a legvégén a Tisztelt Ház, és mindannyian fellélegezhessünk, és örüljünk ami van, mert lehetett volna sokkal rosszabb!