Pokorni Zoltán hosszabb tanítást, így a nyári szünet megkurtítását javasolta soros megszólalásában, a Magyar Nemzetnek adott nyilatkozatában. Pokorni szerint megoldhatatlan feladat az iskoláskorú gyermekek felügyeletről és megfelelő programokról való szervezett gondoskodás a tíz hetes nyári vakáció idején, így a diákoknak sem jó, hogy ilyen hosszú ideig kiesnek "az iskola adta nevelési térből". A politikus érvként felhozta, hogy amíg nálunk a tanulók tanévenként 37 hetet járnak iskolába, addig Dániában már 42 hetet. Pokorni két megoldási javaslatot is adott a hosszabb tanítás kivitelezésére, a tanítási napok számának megnövelése és/vagy a tavaszi és téli tanítási szünetek megtoldása a nyári vakáció rovására. A „nevelő egész napos iskola” megteremtését akadályozza a hosszú nyári szünet, emellett afféle szimbolikus ötletként a tavaszi és téli szünet átnevezését is bedobta a politikus: előbbit hivatalosan húsvéti, utóbbit karácsonyi szünetre keresztelve.

Sokáig nem kellett várni az oktatási államtitkárság reakciójára. Gloviczki Zoltán közoktatásért felelős helyettes államtitkár az MTI-nek nyilatkozott arról, hogy habár az év közbeni szünetek (tavaszi, téli) átstrukturálása napirenden van az államtitkárságnál, viszont a nyári szünethez kapcsolódó hagyományokat nem akarja megbolygatni az oktatási kormányzat. Gloviczki elég egyértelműen fogalmazott, amikor a hátrányos helyzetű területen élő gyermekek nyári felügyeletét az oktatási hagyományok (értsd: a megszokott időtartamú nyári szünet) mögé sorolta fontosságát tekintve, továbbá felhívta a figyelmet a várható költségvetési vonzatokra is. Galló Istvánné a legnagyobb ágazati szerveződés, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke a Klubrádiónak nyilatkozva, pedig az „egész napos iskola” ideáját utasította el, mondván a pedagógusnak is vannak egyéb családi kötelezettségei, és az iskola nem pótolhatja a családok nevelő funkcióit.

Továbbra is rendkívül sajátos a Pokorni – NEFMI oktatási államtitkárság viszony. Ráadásul az oktatási kormányzat egyre inkább csak reagáló félként jelenik meg ebben a „viharos kapcsolatban”. Az egykori oktatási miniszter mond valamit, amire az államtitkárság és (majd) a többi érintett szereplő felelget. Persze a politikai vonatkozásokon túl érdemes kicsit közelebbről is megvizsgálni magát a felvetést. Az OECD legutóbbi „Education at a glance 2010” tanulmánya szerint a Visegrádi régió (Magyarország, Lengyelország, Cseh Köztársaság, Szlovákia) a közoktatásban az egy tanulóra jutó oktatási finanszírozás tekintetében messze alatta marad az OECD átlagának (94 589 USD). Ez persze így első látásra nem meglepő, az viszont már sokkal inkább, hogy a régióban a csehek jelentősen (61 045 USD) felette állnak a magyarországi (52 433 USD) átlagnak, a szlovénról nem is beszélve, persze a délnyugati szomszédunkat már természetszerűleg kezeljük a régi EU tagok szintjén a gazdasági és társadalmi fejlettség tekintetében. A 7-14 éves korosztály tanórákon eltöltött idejének összehasonlító táblázata alapján a valamivel több, mint 6000 órával a régióban egész jól állunk, szembeállítva például a lengyelek kevesebb, mint 5000 órájával, viszont alatta maradunk a 6777 órás OECD átlagnak, nem is beszélve néhány nagyon magas óraszámot produkáló nemzethez (olaszok, izraeliek, hollandok, belgák, franciák) képest. Pokorni felvetése tehát közel sem légből kapott, amennyiben viszont egyértelműen a fiskális célok kapnak prioritást az oktatáspolitikaiak helyett következő években, akkor nem igazán várható, hogy mennyiségben növekedne a tanév a közoktatásban, vállalva a működési költségek növekedését.

www.oecd.org/dataoecd/45/39/45926093.pdf