Hoffmann Rózsa oktatásügyi államtitkár a parlament oktatásügyi bizottsága előtt beszélt arról, hogy 2016-tól az egyetemi-főiskolai jelentkezés feltétele lesz a „C” típusú nyelvvizsga – tudósít az Eduline.  Az államtitkár szerint a módosításra azért van szükség, mert a hallgatók 40 %-a azért nem szerzi meg időben a diplomáját, mert nem tanult meg egy idegen nyelvet sem. Hasonló javaslatot tett az asztalra a Magyar Rektori Konferencia is 2010 novemberében, sőt a rektorok részéről még az is felmerült, hogy a hallgatóknak tanulmányaik során legalább egy szemesztert valamely külföldi felsőoktatási intézményben kellene tölteniük.

Az akkori oktatási tárca által még 2009-ben létrehozott Educatio Nonprofit Kft. felmérése szerint a nyelvtudásért járó pluszpontok ellenére a 2010-ben felvételizők 53 %-a nem rendelkezett nyelvvizsgával. Az osztatlan és a mesterképzésre jelentkezők álltak a legjobban nyelvtudás terén, 68, illetve 63 %-uk már szerzett nyelvvizsga-bizonyítványt. Az alapképzést megcélzóknál azonban már csak 43 %-os volt ez a mutató, a felsőfokú szakképzést választóknál pedig alig 20 %. A nyelvvizsgával rendelkező felvételizők 34 %-nak középfokú bizonyítványa van, felsőfokon 11 %-uk beszél idegen nyelven. A nyelvvizsgák közül is a komplex („C") típus - amelyért pluszpont is jár - a legelterjedtebb.
A felsőoktatásba bekerült fiataloknál hasonló arányok figyelhetők meg képzéstípusonként. Ez azt jelenti, hogy esetükben is az osztatlan, valamint a mesterképzésre jelentkezőknél jellemző legkevésbé a nyelvvizsga hiánya – (ami érthető ismerve az osztatlan képzéseket). A 2010-ben a felsőoktatásba felvettek körében természetesen már jobbak az arányok, mint a felvételizők teljes körében. Az osztatlan képzésre bejutottak 76%-a, a mesterképzésekre bekerültek 65 %-a már rendelkezik legalább középfokú nyelvvizsgával. Az alapképzésre felvettek 54 % részének van már papírja nyelvtudásról, a felsőfokú szakképzésre sikeresen felvételizőknek pedig 21 %-a tett le eddig közép- vagy felsőfokú nyelvvizsgát.

A nyelvtudás jelenlegi magyarországi szintjének drasztikus javítása talán az oktatás, képzésen belül is a legsürgetőbb feladat. „Ha a szép szó nem használ, majd a csúnya fog!” – akár egyet is érthetnénk ezzel a filozófiával első ránézésre. Ha viszont kicsit kitekintünk ebből a szellemi lövészárokból, rögvest szembesülünk azzal, hogy a magyarok gyatra nyelvtudása alapvetően nem egyéni „szocprobléma”, hanem a közoktatási rendszerünk intézményi anomáliája. Amíg nincs hatékony kompetenciaorientált idegen-nyelvoktatás az általános és középiskolákban (tisztelet a kivételnek); amíg a nyelvvizsga, s vele a nyelvtudás megszerzése szinte kizárólag a különórák megfizetésének anyagi függvénye; s amíg települések, térségek fiatal generációi szakadnak ki évről-évre az oktatási rendszerről addig az ilyen típusú kötelezettségek, mint a kötelező nyelvvizsga a felvételihez, csak tovább fokozzák a leszakadó családok gyermekeinek versenyhátrányát. Mi lesz így a szegény családok gyermekeivel? Persze, ha a cél a felsőoktatásban résztvevők számának gyors és radikális lefaragása, akkor jó nyomon járnak az illetékesek…