Sajtótájékoztatót tartott a Nemzeti Erőforrás Fejlesztési Minisztérium Oktatási Államtitkárságának a nevében, Dux László felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár. Ezen az államtitkár elmondta, hogy a költségtérítés intézménye várhatóan megmarad a felsőoktatásban, de újragondolják annak a rendszerét, és az állami finanszírozású képzésekhez hasonlóan a minisztérium (konkrétan a NEFMI Oktatási Államtitkársága) fogja szabályozni a jelenlegi intézményi szabályozás helyett. Konkrétumokról azonban nem volt hajlandó beszélni – pl. mely konkrét szakokat érintene a szabályozás. Azt viszont kifejtette, hogy jelentősen növekedhetnek a költségtérítés jelenlegi összegei. Azokon a területeken, ágazatokban, ahol a gazdaság, és a társadalom számára fontos képzések történnek, ott a keretszámok növekedhetnek, és plusz ösztöndíjakkal motiválhatják az adott szakokra jelentkező hallgatókat.

„A hallgatói befizetéseket illetően az önköltséges rendszer irányába kell haladni” – mondja az államtitkár által a sajtó munkatársainak kiosztott tájékoztató anyag. Korábban és a jelenleg is hatályos szabályozás szerint a költségtérítéses szakok indításáról, s vele a szakokra felvehető hallgatók létszámáról a felsőoktatási intézmények saját hatáskörben dönthettek. Ezt nem ritkán a hallgatói igények, az aktuális divat, tehát abszolút nem a valós munkaerő-piaci igények határozták meg, teret engedve ezzel bizonyos szakmákban a „diplomás munkanélküliek” termelésének. Az idegen nyelven folyó képzésekben ugyanakkor a hallgatók számát növelni kívánják. A helyettes államtitkár kitért arra is, hogy a felsőoktatási törvény újabb változata néhány héten belül ismét társadalmi vitára kerül, s a javaslatot a parlament május végén, júniusban fogadhatja el. Várhatóan 2012 szeptemberében a legtöbb passzus életbe is léphet.

Kezd letisztulni a történet! Az elmúlt egy-másfél évtizedhez viszonyítva jelentősen „visszanyesik” a felsőoktatási intézményi függetlenséget számos területen. Egy centralizáltabb felsőoktatás-irányítás lehetőséget teremthet a jelenleginél racionálisabb, a valós munkaerő-piaci igényeket jobban szem előtt tartó képzési struktúra kialakításához. A mostani intézményi önállóság tehát sérülni fog, de ez egyúttal az intézményi önérdek érvényesítésének „csorbítását” is jelentheti, amit akár a közjó irányába tett lépésként is értékelhetünk. Bár ugye rögtön adódik a kérdés, hogy nem teszünk-e túlzott befolyást ezzel a mindenkori oktatási kormányzat, s vele a politika kezébe? Ha a piac „láthatatlan keze” nem tudja megfelelően ellátni a funkcióját, akkor jöhet állam bácsi és elvégzi a „piszkos munkát”; nagyon nem mindegy mely szakok, képzések kerülnek kiemelt státuszba pluszösztöndíjakkal, alacsonyabban megállapított költségtérítési összegekkel. Kommunikációs szakemberek helyett jöhetnek a mérnökök és fizikatanárok! Az idegen nyelvi képzések hallgatói kereteinek felduzzasztása viszont évek óta az egyik legjobb gondolat, ha valamiben ordító a lemaradásunk a térségben, akkor épp ez az. Persze remélhetőleg a nyelvi képzés színvonalának a javítása nem csupán a felsőoktatás „belügye” marad, hanem részesül a mannából a közoktatás is. Az pedig külön kifejezett örömmel tölt el bennünket, hogy honatyáink (és honanyáink) várhatóan idén nyáron is lelkiismeretesen fogják végezni áldozatos tevékenységüket a Hazáért, a Köztársaságét, Mindnyájunkért!